(1587.) Veled villan

Emlékek között autózom.

Az út visz arra, nem én megyek. Fák, a táj, egy falu és a balra fordulások emléke.

Egy lejtő.

Egy kút.

A nádat levágták.

Így legalább látni a tavat.

.

Színek. Meghatározhatatlan szinek. Mályva, rózsaszín és barack.

A nap tud ilyet.

.

És piros.

.

Oldalak egy könyvben.

Jel az ajtó fölött.

Nem az a jel. A másik.

.

Egy előre hajolás.

.

Aztán a nap lemegy.

Így lesz a pirosból fekete.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s