Emlékek között autózom.
Az út visz arra, nem én megyek. Fák, a táj, egy falu és a balra fordulások emléke.
Egy lejtő.
Egy kút.
A nádat levágták.
Így legalább látni a tavat.
.
Színek. Meghatározhatatlan szinek. Mályva, rózsaszín és barack.
A nap tud ilyet.
.
És piros.
.
Oldalak egy könyvben.
Jel az ajtó fölött.
Nem az a jel. A másik.
.
Egy előre hajolás.
.
Aztán a nap lemegy.
Így lesz a pirosból fekete.
Horák Árpád 