Május első napsugara narancsba borította a tavat.
Az április hideg volt, szeles és nyugtalanságot hozó
.
De a május.
Nem felejtem el azt a reggelt.
Mintha minden egy pillanat alatt megváltozott volna.
Nem volt harmat a fűben, csak annyi, ami ahhoz kell, hogy mindenképp mezítláb menj a hintaágyig.
Nem papucsban.
Emlékszem.
Habos volt a kávé. Fehér tejhab, szétomlott a számban, közben a nap emelkedett, narancssárga lett minden – nekem.
Nem sok ilyen pillanat van. Ilyen igazi.
.
De az az volt.
Horák Árpád 