Kétpercenként arra gondolni, hogy feladod.
Mert minden fáj.
.
Azt mondják majd, hogy fel kellene adnod. De ők már sokszor feladták. És soha nem kellett nehéz döntést hozniuk.
Neked sem.
.
Igent mondani a nem helyett, mások ítélete a fejed felett lebeg, belül érzed, nem mutatod, de ő látja.
És ott hagy az asztal mellett. Egyedül.
.
Valami nem jó. Így nem jó.
.
Szépség kíséri majd az utadat, gondolod. De sziklák kísérik majd.
.
Zene a füledben. Az a zene.
Tapsvihar csak ritkán jut.
Utána chips.
Sajtos.
Horák Árpád 