Esős, ködös volt a reggel, az idő meleg volt, Gheo szívét mégis fátyol takarta. Mirtill a ritkán növő fák között állt, és a ház felé nézett, mint mindig, ha Gheo kilépett a verandára. Szürkén csillant a holdfeny a hátán, Gheo sóhajtott, és odaintett a lónak.
Holnap reggel le kell lőnie.
Mirtill két hete sántult le, és ez egyenlő volt a halálos ítéletével – Gheo nem is vitatkozott az apjával. Itt ez a rend.
Tudta.
.
Az apja délután a kezébe adta a kétcsövű vadászpuskáját, mondta neki, hogy ez az ő feladata lesz: ideje felnőnie.
.
Reggel Gheo napkelte előtt ment ki a lovakhoz.
Durranás hallatszott, aztán Gheo megjelent a házban, nem reggelizett, bement a szobájába és bezárta az ajtót.
Másnap töltötte be a tizenhármat.
Reggel már nem volt a szobájában.
Gheo elment.
És soha tért vissza.
Horák Árpád 