(1624.) A sánta ló

Esős, ködös volt a reggel, az idő meleg volt, Gheo szívét mégis fátyol takarta. Mirtill a ritkán növő fák között állt, és a ház felé nézett, mint mindig, ha Gheo kilépett a verandára. Szürkén csillant a holdfeny a hátán, Gheo sóhajtott, és odaintett a lónak.

Holnap reggel le kell lőnie.

Mirtill két hete sántult le, és ez egyenlő volt a halálos ítéletével – Gheo nem is vitatkozott az apjával. Itt ez a rend.

Tudta.

.

Az apja délután a kezébe adta a kétcsövű vadászpuskáját, mondta neki, hogy ez az ő feladata lesz: ideje felnőnie.

.

Reggel Gheo napkelte előtt ment ki a lovakhoz.

Durranás hallatszott, aztán Gheo megjelent a házban, nem reggelizett, bement a szobájába és bezárta az ajtót.

Másnap töltötte be a tizenhármat.

Reggel már nem volt a szobájában.

Gheo elment.

És soha tért vissza.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s