Öregapám molnár volt, de asztalosnak tanult a szomszéd faluban, az öreg Schmidt mellett. Aztán mégis a falu végi vízimalomban őrölte a búzát.
Nem állt a kezére a szerszám.
.
Huszonnyolc éves volt, amikor elvette a nagyanyámat, leszokott a dohányzásról a kedvéért – de ezt később szerintem megbánta.
.
Hatvankettő őszén hoztak egy kocsi búzát, az elszámolást nagyapám Piroskával végezte, akin piros szoknya és fehér blúz volt. Tudom. A nagyapám mesélte.
Ez a Piroska megkérte nagyapámat, javítsa már meg az öreg szekrénye lábát, mert csálén áll.
Ő meg ráállt.
.
Hát így kezdődött. Hogy a nagyapám visszatalált az illatos fák világába.
Nyolc ágyat, hetven komódot és számtalan nagyszekrényt készített később.
.
Az egyik ágyán ülve írom ezeket a sorokat.
Horák Árpád 