Reggel sárga pólót és piros nadrágot vett fel Karen, délre meg már bánta az egészet, mert mindenki fekete-fehérben vagy csak feketében volt. Alec Smith tett egy megjegyzést a nadrágjára, Karen nem tudta eldönteni, hogy tetszik neki a bátor színválasztás, vagy csak zrikálja.
A busz, ami a tóhoz vitte őket, késett. Karen egy fa árnyékába húzódva figyelt egy az égen lassan úszó bárányfelhőt, amikor Hugh hátulról megfogta a vállát.
Hugh Donovan magas fiú volt, szőke szemöldökkel, és fura, kecses mozgással.
– Páran nem jövünk vissza a busszal. Kint maradunk, tüzet rakunk, lesz zene meg ilyenek. Van kedved maradni?
Karennak volt kedve.
.
Egy Matthias nevű fiú ült le mellé a fűbe, és arról beszélt neki, hogy van valami az éjszakai tópartban. Van ugye a sötét meg a csillogó viz, a neszek és kellemesen hűvös levegő.
Karen bosszús lett. Egyetértett Matthias-al. Mindenben. De minek kell erről beszélni?
Ezt mindenki látja.
Horák Árpád 