(1758.) Sokat, de miért?

Folwent érdekelte a világ.

Nyitott szemmel és szívvel járt az utcán, belül mosolygott, és várta, hogy jöjjön az érdekes.

És az jött.

Mindig.

.

Szerda reggel volt, a madarak erőtlen csiripeléssel hívták a tavaszt, Folwen épp a nagy parkoló mellett sétált, amikor meglátta a fiúkat.

A fiúk szívták a cigit, doboz sör meg a kezükben, de a tekintetük tétova – kapkodva néztek körül.

Tilosban járnak.

Volt az a szabály, Folwen nem emlékezett pontosan, de csak azzal lehetett gond, a fiúk a fal mellé húzódtak a pékség mellett, és minden igyekezetükkel próbáltak lazának tűnni.

Ez lesz az.

Folwen ezt érezte előző nap is, amikor Joyce-t és Floope-t felhívta.

Nem akarták letenni a telefont.

Beszéltek volna még, mindegy miről, csak Folwen hallgassa meg őket.

Folwen meghallgatta őket.

.

.

És szomorúan feküdt le aznap.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s