Kyle az oromfal mögött állt. Egy rúgással ledöntötte az egészet, közben hallotta, ahogy a bakancsába fúródott csavar a téglának ütődik, halk, fémes koppanással.
A ház tetejéről jól látta a liget fáinak csúcsát, a reggeli ködben már az utolsó levelek hullottak a többi közé – jól illett a napjához.
Kyle elővette a telefonját. Semmi. Fantomrezgés.
.
Reggel a boltban jutott eszébe a böfögés szó.
Egy éve hívta így a dolgot, de nem tetszett neki. Nem adta vissza pontosan az érzést, amit benne keltett, mégis megszerette a szót. Böfögés.
Ha nem is tökéletes, de közel van hozzá, és az elég.
Egy év. Elhúzta a szájat. Hosszú idő.
.
Reggel két kiflit vett. Két sós óriáskiflit. Biztos volt benne.
Ebben nem tévedhet.
Horák Árpád 