Josh harmadszor nyitotta ki a konyhaszekrény felső ajtaját.
Nem talált csokoládét, csak méz volt ott meg lekvár, de Josh valami igazán édesre vágyott.
Bement a hálószobába, Judy múltkor ott talált Milkát egy dobozzal, tudta, hogy ő sosem rejtene el oda semmit, mégis.
Édesre vágyott.
Talált egy csillagot a harmadik polcon a pólók mögött, törtfehér színű, kemény, puhának látszó, kis hálós tasakban, szalaggal átkötve.
Visszadobta.
Édes kell.
Tudta, hogy a lelke éhes, úgysem fog jóllakni, mégis kutatott tovább, feszülten, várta, hogy enyhüljön, a csokoládé biztos jó lesz.
.
A konyha pulton volt két zacskó mézes sós kesudió.
Ez lesz az.
.
.
Amikor az üres zacskót a földre dobta, megvonta a vállát.
Tudta, hogy így lesz.
Bármit eszik, bármennyit eszik, nem fog jóllakni.
Horák Árpád 