A háromból csak az egyikről lesz szó. Az első az, amire gondolsz. A második a pénz. A harmadik meg, amiről szó lesz, az dicséret.
Na, jó. Nem a dicséret a harmadik. De erről később.
Szóval.
Már az iskolában oktatni kellene, hogy ha megdicsérnek, csak annyit válaszolj, hogy köszönöm.
– Jól nézel ki!
– Köszönöm!
.
– Jól áll neked ez a szoknya!
– Köszönöm!
.
– Új autód van? Gratulálok!
– Köszönöm!
.
– Te lettél az év dolgozója? Ez szuper!
– Köszönöm!
.
– Felvették a gyereket az egyetemre? Az igen!
– Köszönöm!
Ugye? Milyen egyszerű?
Hát nem.
.
.
Több oka is lehet annak, ha rosszul fogadjuk a dicséretet. Lehet társadalmi oka, lehet szociális oka, vagy lehet gyermekkori trauma is a háttérben.
A traumát hagyjuk. Ki akar tíz év pszichoterápia után elgondolkozni ezen?
Senki.
Szóval. A szociális ok. Ez ugyanis a harmadik. Az első, tudod, pont az amire gondolsz, a második a pénz, a harmadik meg a szociális megítélés.
Ez a három fontos minden embernek.
És hogy hogy jön ide a dicséret? Egyszerű.
Amikor megdícsérnek, a szociális megítélés javul a jó teljesítmény miatt. És bizony sokan ezért térnek ki a dicséret elől. Nem akarnak folyamatosan magasabb elvárásokat.
Pedig a jó dicséret jó. Emeli mindkét felet. Azt is, aki dicsér, és azt is aki dicsérnek.
.
De csak a jó dicséret jó. A jó dicséret nem hamis, szívből jön, őszinte és igaz.
Hogy erről mennyit lehetne írni..
Horák Árpád 