Kevin hátradőlt, és hallgatta a csendes erdőt. Szerette ezeket a pillanatokat. Harmónia. Vagy valami ilyesmi.
.
Nora nehezen engedte el hajnalban. Nem mondott semmit, csak hosszan ölelte, és húzta vissza az ágyba.
Amikor lehajtott az útra, látta, hogy az ablakban áll.
.
Kevin betette a távcsövet a zsákba. Nem fog kelleni.
Várta már az első sugarakat. A nap az erdősáv mellett kelt fel, a két domb közötti völgyben.
Kevin nem tudta megunni. Minden nap kijött volna.
Kicsit előre dőlt, hogy jobban lássa.
Akkor látta meg a szarvast. Először meghökkent aztán megdöbbent. Lehetetlen. Nem juthatott el észrevétlenül a lesig.
Megmerevedett, nem vett levegőt, nem mozdult. A szemhéját is lassan mozgatta.
Tök mindegy volt, mit csinál. A szarvas tudta, hogy ott van.
Kapitális szarvasbika volt.
És felnézett rá. Felnézett a magaslesre, oda, ahol Kevin ült.
.
A felkelő nap első sugara meg aranyló csíkként pattant vissza a barna szőréről.
Horák Árpád 