(2453.) Vakfolt 2

Kevin hátradőlt, és hallgatta a csendes erdőt. Szerette ezeket a pillanatokat. Harmónia. Vagy valami ilyesmi.

.

Nora nehezen engedte el hajnalban. Nem mondott semmit, csak hosszan ölelte, és húzta vissza az ágyba.

Amikor lehajtott az útra, látta, hogy az ablakban áll.

.

Kevin betette a távcsövet a zsákba. Nem fog kelleni.

Várta már az első sugarakat. A nap az erdősáv mellett kelt fel, a két domb közötti völgyben.

Kevin nem tudta megunni. Minden nap kijött volna.

Kicsit előre dőlt, hogy jobban lássa.

Akkor látta meg a szarvast. Először meghökkent aztán megdöbbent. Lehetetlen. Nem juthatott el észrevétlenül a lesig.

Megmerevedett, nem vett levegőt, nem mozdult. A szemhéját is lassan mozgatta.

Tök mindegy volt, mit csinál. A szarvas tudta, hogy ott van.

Kapitális szarvasbika volt.

És felnézett rá. Felnézett a magaslesre, oda, ahol Kevin ült.

.

A felkelő nap első sugara meg aranyló csíkként pattant vissza a barna szőréről.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s