(2457.) Vakfolt 4

Nora és Amber egy óra múlva leparkolt a vadászház parkolójában.

Minden vadász ott volt már, és a kocsik között beszélgettek.

Csak Kevin nem ért még vissza.

Volti, a fővadász komótos léptekkel sétált oda hozzájuk, és biztatóan bólintott.

– Nem volt ma lövés.

Amber rámosolygott, Nora csak a földet nézte.

.

Mindenki tudta a társaságból, hogy Nora ellenzi a vadászatot, és hogy sok vitájuk volt Kevinnel emiatt.

.

Kevin tűnt fel a mezőn, egyik kezében a zsák, másikban a vadászpuska.

Egyenesen Nora felé tartott.

.

Kevin nem emlékezett rá, hogy Nora valaha is így nézett volna rá. Tudta, hogy gyermeket várnak, és várta, hogy Nora mikor jelenti be neki. Ma lesz. Biztosan ma lesz. Nem jött volna ki.

Nora hozzá lépett, és Kevin homlokának támasztotta az övét.

– Tudom. És boldog vagyok. – mondta Kevin.

Nora kissé eltolta magától, és kérdőn nézett rá.

– És ma visszaadom a vadászengedélyemet.

Nora úgy ölelte, mintha soha nem akarná elendegni.

.

Amber vezetett, és végigbeszélte az utat.

Nora hallgatagon szorongatta Kevin kezét. Kétszer meg is csókolta.

A fejét végig Kevin vállán nyugtatta. Soha nem voltam még ilyen boldog.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s