(2548.) Gigaprojekt

Alex Olavson Kaarsson régi barátom. Északi hangzású neve ellenére Portugáliában él, és mi Olaszországban találkoztunk először, sok évvel ezelőtt. Valentina mutatta be nekem. Na. Ezt a történetet nem ő mesélte el nekem.

.

.

Alex nem tudott dönteni. Nem tudta eldönteni, hogy hova kerüljön a projekttárgy. ( ő nevezte így, projekttárgynak)

Az első hetekben nem haladt előre. Semmit. Gondolt ugyan néha arra, hogy mi lehet a megoldás, de mivel semmi igazán jó nem jutott eszembe, csak mentek a napok, egyik a másik után. Aztán, jóval később, elkezdte figyelni, hogy mások hol tartják. A barátainál, a rokonoknál megpróbálta feltérképezni a terepet. Nem sokra jutott. Legtöbbször meg sem találta, kutatni nem akart, rákérdezni meg nem mert. Egyszer ugyan egy ügyes trükkel kiderítette, hogy hol van, de az sem vitte közelebb a megoldáshoz.

Egyszer, egy vadász reflexíjász délutánon aztán felcsillant a remény. Meghallotta a projekttárgy szót. Nem volt benne a beszélgetésben, a pad végén ült, és éppen azon kesergett, hogy hogyan fog ilyen sáros cipőben beülni az új autójába, amikor meghallotta a projekttárgy szót. Úgy fordult oda, mintha az élete múlna rajta. Palástolni próbálta a lelkesedését, lazán ült, elnézett a többiek felett az erdő lombos fái felé. És közben feszülten figyelt.

Aztán előre esett vállal tudasodott benne, hogy nagyon másról beszélnek. Az ezerháromszázmillió tonna beton már gyanús volt neki. És amikor Niki kifejtette a nézetét arról, hogy szerinte nem az a legnagyobb völgygát, Alex sóhajtott egyet, és arra jutott, hogy talán túlzó a projekttárgy elnevezés.

.

A projekt nem haladt előre. Aki ismerte Alexet, az hallott már történeteket valami fültisztító pálcikáról, de senki nem tudta, hogy igazak-e. Remélték, hogy nem.

Szóval a projekt nem haladt előre. Pedig már százhúsz nap eltelt. Alex ebben nem volt biztos. Homályos elképzelése volt arról, hogy mikor is kezdődött az egész. Nagyon homályos.

.

Alex megpróbált a színekre is koncentrálni. Fekete. Az lenne az igazi. Esetleg sötétszürke. Vagy sárga-fehér.

De ezzel sem jutott előbbre.

.

A megoldás aztán úgy született meg, mint egy villámcsapás. Alex éppen azt az ételt készítette el, amit akkor, ha éhes volt a lelke. Kivette a helyéről.

Célszerű volt kivenni. A sárgarépa levágott végeit, meg a zeller darabjait könnyebb volt eltüntetni.

Alex átment a nappaliba, és ahogy visszajott, megtorpant a konyhaajtóban. Jó lenne ott, ahol van, a hűtő mellett.

Megvakarta az állát.

Nem. Nem.

Hiába nem kell hozzá kinyitni a konyhaszekrény ajtaját. Nem lesz jó.

Alex úgy döntött, hogy marad, ahol volt. Megfogta a szemetest, és visszarakta a régi helyére.

.

A mosogató alá.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s