Szerző: Horák Árpád

Meleg volt az augusztus, finom homok kavarodott minden léptünk mögött, ahogy a Küházra tartottunk. Rég túl voltunk már a reggelin, csak a három feketeribizlibokor lassított le bennünket, amiket a nagyapánk szabályos sorba ültetett, mintha fontos lett volna neki, hogy a zöldborsó ágyásig egyenes út vezessen. Cél nélkül caplattunk a hegy felé, mint minden nap, félelem… Tovább (1170.) A tücsök →

Átvágsz a téren a templom felé, és a szökőkút mellett meglátod Annát. Abban a fehér, csipkés aljú szoknyában van, amit tavaly hoztál neki Veronából. Anna sugárzik. A harmadik trimeszterben van, mindene kerek már, arcán szétterülő mosollyal fogad, mintha azt mondaná, te vagy a legfontosabb pillanat most, és ez még sokáig így marad. Kézen fogva sétáltok… Tovább (1169.) Te →

Clare lengyelnek született, és angol nevet kapott. Az anyja Henry Jamest olvasott, onnan vette a nevet, bár először az Elizabeth tűnt befutónak, végül a nyolc hónapra érkező kislany a Clare nevet kapta. Clare élete huszonnyolc évében minden lehetséges embernek elmesélte ezt, egzotikusnak érezte, úgy gondolta, ettől különleges, és ez valahogy a többiek fölé emeli. Timmel… Tovább (1168.) Nyáron a fesztiválon →