Szerző: Horák Árpád

Oklevél és kupa, vörösbor meg sör nélkül nem túl jó indítás egy évzáró bulihoz. A hátsó asztalhoz ült le a társaság, a biliárdasztal elé, a paraván mögé, oda, ahova pincér már nem látott be. Jack azonnal megfogta Megen combját; nem lehetett félre érteni. Megen nem mozdult, élvezte az érintést, feszített az izmain, közben a talpát… Tovább 934. nap →

Pici a karám felső bordájára hajtotta a fejét, mozdulatlanul állt, csak a farkával csapkodott időnként. Pici minden bizonnyal gúnyolódásként kapta a nevét, a ménes fölé magasodott már csikó korában is. Rendőrlónak jó lesz, ezt mondogatták a lovardában, meg azt, hogy mennyire szereti Bettit. A boxuk egymás mellett volt, Pici szénával etette Bettit, felemelte, és a… Tovább 933. nap →

Huszonkilenc napja csak Nadját figyelte, a lelkész egy hónapot mondott vagy harminc napot, Gregor nem emlékezett, de már nem is tűnt fontosnak. Szerette Nadját. Három éve vette el a hurrikán után, amikor az életek törékenynek, a pillanatok meg fontosnak tűntek. És azóta sem változott semmi, szerette Nadját, leste a kívánságait, kényeztette és - Frenk szerint… Tovább 929. nap →

Kikapcsolta a telefont. A teljes figyelmével soha nem fordult a férfi felé, és amikor kikapcsolta a telefont, Greg törölte az utolsó üzenetet, így amikor belépett a Messengerbe, nem látta a képét és hogy online van-e. Greget megérintette a nő, a Susan név miatt meg prekoncepciói voltak; a legnagyobb szerelmét hívták így, még Chicagóban ismerte meg,… Tovább 928. nap →