Szerző: Horák Árpád

Homlokom a szőnyegen, testem görcsben; utánad sirok. Nem ismerlek. Álarcoddal véded  magad, szívemet kitéped, ennél közelebb nem lehet menni, a pokol bennem van; mégis gyűlöllek téged. Ne kérdezd, miért, nem igy indultam, szeretni akartalak, érteni, ölelni, ha hosszú út után hazaérsz, nézni, ahogy eszel, szeretni egyszerűen, de nem tudom, hogy kell. Neved koppan a falon,… Tovább (941.) Rebecca →

Vörös pont villant fel a sarokban, olyan pont, ami a lézer célzóval felszerelt kézifegyvereknek is mutatja, hogy hova fog becsapódni a lövedék. A bagua térkép szerint az a szerelem sarka volt a háznak, a szoba nagy része erre a területre esett, bár ha az ajtóból és csak az adott szobát nézzük, akkor az pénzügyek rész… Tovább 940. nap →

Az árnyékomon hagyott nyomot mokaszinod, a szép az új erős, lágyan ringó csípőd fogja hosszú pillantásom, nem rejthetem el vágyam, a szívembe kerültél. Nem hirtelen. Lopakodtunk egymás felé, szép szóval, érintéssel meg összegabalyodott tekintettel; te meg rebegő szempillával. Plüssállatok szőre fedte éjjel mellkasod, nem úgy sírsz, ahogy más, én látom a szíved, tiszta, mint a… Tovább (939.) Tőlem vagy erős  →

Ott leszel, ahol én is állok? Arra nézel majd, át a hegyen, a nyomjelző lövedékek után. Mint én. Követem magam piros ruhában, dobogó szívvel, tudva és  érezve. Ettől erősen, mert Te ott vársz majd. Szépen, mosolygó szemmel, vágyakozva, pont mint én, hogy megtaláljuk egymást. Én téged akarlak. Hiszek vagy tudom; bárhogy is, megyek.  Nem lehet… Tovább (936.) Ugye ott vársz majd? →