Szerző: Horák Árpád

Belső leszállópályát építettek az ikernapok közé. Persze valójában nem közöttük volt, csak Benjamin a fa tetejére épített bunkeréből nézte, és a repülök, amik a repülőtér negyvenhetes kifutópályárája érkeztek, épp ott kezdtek el ereszkedni. Persze ikernapok sem voltak. Benjamin két utcai lámpát nevezett ki napoknak. A házuk előtti kereszteződésben állt kettő, az pont megfelelt neki. Benjamin… Tovább (1174.) Ikernap →

Cessy tapasztalatokról beszélt. Sam hallgatta, időnként közbe hümmögött, és úgy tett, mintha nem figyelne, közben az idegszálai a legérzékenyebb üzemmódba kapcsoltak, és a Cessy iránt érzett szeretetét már sokadszorra vette át az aggódás. Cessy különleges volt. Olyan dolgokról beszélt, amik a születése előtt történtek. Sam tudta, hogy valós dolgokról beszél. Érezte a zsigereiben. Pszichológusra gondolt,… Tovább (1173.) Előttem 2 →

A dinoszaurusz csontváz nagyobbnak tűnt a prospektusban, Sam csalódott volt, tudta, hogy Cessynek ez nem fog tetszeni, és ahogy erre gondolt, Cessy azonnal megkezdte a nyafogást. Szerinte a csontváz a képen nagyobb volt. Cessy négy éves volt, és naponta sokkolta a környezetét olyan meglátásokkal, amit azok túlzónak éreztek egy kislány szájából. És Cessy még ezt… Tovább (1172.) Előttem →

Két sör és egy üveg bor állt az idegen előtt az asztalon. Két sör és két üveg bor állt az idegen előtt az asztalon. Két sör és három üveg bor állt az idegen előtt az asztalon. Loaser hozta ki minden alkalommal a bort a konyhából, és ahogy kifordult a pult mögül, a fehér szoknyája pörögni… Tovább (1171.) Hozzad! →

Meleg volt az augusztus, finom homok kavarodott minden léptünk mögött, ahogy a Küházra tartottunk. Rég túl voltunk már a reggelin, csak a három feketeribizlibokor lassított le bennünket, amiket a nagyapánk szabályos sorba ültetett, mintha fontos lett volna neki, hogy a zöldborsó ágyásig egyenes út vezessen. Cél nélkül caplattunk a hegy felé, mint minden nap, félelem… Tovább (1170.) A tücsök →