(939.) Tőlem vagy erős 

Az árnyékomon hagyott nyomot mokaszinod, a szép az új erős, lágyan ringó csípőd fogja hosszú pillantásom, nem rejthetem el vágyam, a szívembe kerültél. Nem hirtelen. Lopakodtunk egymás felé, szép szóval, érintéssel meg összegabalyodott tekintettel; te meg rebegő szempillával. Plüssállatok szőre fedte éjjel mellkasod, nem úgy sírsz, ahogy más, én látom a szíved, tiszta, mint a hó, ártatlan vagy és erős, és ez nem tőlem van, belőled jön valami. Megszerettelek. Pont ezért. 

Vágyom rád, tényleg, a végéig valaminek, tudod, annak, amikor nem játszunk már, tiszta lesz minden; és végre én is érteni fogom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s