Szerző: Horák Árpád

Hosszú hajat növesztett, évtizedekig, nem valami döntés vagy elv miatt, csak szerette, hogy hosszú. Nem vágatta le. Volt egy pasija, Old Friedmennek hívták, az addig addig mondogatta neki, hogy vágassa már le, hogy lapátra tette, és megfogadta, hogy többet pasival ő aztán nem kezd. Frank három hónap múlva költözött be a város széli tanyára, hogy… Tovább (1160.) Nem elég →

Hetvennégy év után tért vissza, kilencven éves elmúlt, mégis úgy gondolta, hogy mindenre emlékezni fog, és a környéken semmi nem fog megváltozni. Nem volt nagy a falu, az üres házak száma nőtt csak meg - a fiatalok a városba költöztek. Az öreg nem tudta, hogy az óvoda négy éve bezárt, az iskola meg három osztállyal… Tovább (1159.) A holnapot nem várom →

Nem a fesztiválra jött. A balatoni nyaralójában gondolta úgy, hogy érdemes egy nagyobb áruházban körülnéznie. Vagy egy nívósabban. A kismama a fehér kocsiban elengedi magát, ő nem. Ő figyel. Reakciót vár, tudni akarja, hogy a világ tudtára sikerült e adnia, hogy ő nyaral. Ahhoz nem ezt az órát kellett volna felvenni. Lila póló. Tizenöt éves.… Tovább (1158.) Arany a csuklón →

Nathaniel és Víctoria ült legközelebb az étterem bejáratához. Victoria választotta az asztalt, Nath kínosan ragaszkodott az etikett legapróbb részletének pontos betartásához. Jól látták a fesztivál felé sétálókat, hetvenezer embert vártak a szervezők, Nath szabadságot vett ki, Víctoria a hetedik hónapban volt, már egy hónapja nem dolgozott, és Vic nővére csak másnap érkezett a lányokkal. Szabad… Tovább (1157.) Nem lehet →