Szerző: Horák Árpád

A 709-es lövészezred tizennyolc hónapja feküdt a lövészárokban, bármilyen élőlény felbukkanásának örültek volna, és éppen az otthoni dolgokról mesélt nekik Szemjov, amikor megérkezett a parancs, hogy frontális támadással kell bevenni az erődöt. Mikita azzal a tekintettel fordult a föld felé, amivel a halálra ítéltek néznek, azok, akik beletörődtek a sorsukba, elfogadják, ami jön, és szépen… Tovább 709. Nap →

Állára csúszott szakállal állt a szobor előtt, a szeme vérben forgott, zihálva vette a levegőt, és az Ötödik sugárúton közeledő rendőrautó felé fordította a fejét. Három nap volt karácsonyig, a Télapó jelmeze szimpatikussá tehette volna, a kis piros vödör, ami a verekedés közben megrepedt, tömve volt egydollárosokkal,és bár a szobor körül sétálók furcsán néztek rá,… Tovább 708. Nap →

Nyugat felől közeledtek a sötét felhők, Lia hófelhőnek nézte volna őket, ha nem lett volna április, és a tőkéken nem lett volna jó centi hosszú hajtás, amely a bőséges termés ígéretét hordozta, és boldoggá tette a borászatban dolgozókat, olyannyira, hogy tegnap este a negyven éves pálinkából két üveg is elfogyott, nem számított az ár, hiszen… Tovább 705. Nap →

Száz fa alkotta az erdőt, megszámolta, tudta, hogy annak az esélye, hogy egy ennyire kerek szám legyen az eredmény, nullaegészkétszázhuszonöt-ezred. Nellers két éves kora óta számított matekzseninek, valószínűleg azért nem a születése óta, mert addig nem beszélt, az első szó a gyökvonás volt, amit kiejtett, bár a szomszédok szerint ez legenda, a nővére mégis állította,… Tovább 704. Nap →