Egy nap. Simogat a szél, langyosan ölel körbe, óvón, vigyázza a lelked, szeret. A szeretet ilyen, mint ez, láthatatlan, jól eső érzést hozó, olyan ami létezik és kell. Nagyon kell. Nem jeges erdő széli vihart akarsz, békét akarsz, nyugodt pillanatot, mint a vattacukros előtt álló testvérpár - egymás kezét fogják, talán négy évesek lehetnek -,… Tovább 657. Nap
Szerző: Horák Árpád
655. Nap
A nő a pultra támaszkodó férfihez beszélt, kerülte a tekintetem, a zsíros kezét a piros szabadidő nadrágjába törölte, majd a sütő felé fordult, hogy még véletlenül se kelljen megkérdeznie, mit is akarok. Örültem, hogy nem erőlteti a kontaktust, bár a csirkék vidáman forogtak a nyárson, a nő annyira taszító volt a hájas képével és az… Tovább 655. Nap
654. Nap
Ami fontos volt, elmúlt, szépen, mint az éjszaka utáni hajnali köd, ami enged a nap sugarainak, és eloszlik, hogy láthasd a határ felett szálló madarak röptét. Elmúlt, mint az élet, talán fontos sem volt, csak akkor, vagy akkor sem, csak annak tűnt, elhitetve, hogy számtalan tettünk nem ugyanoda visz. Neked kell ez. Az utcán veled… Tovább 654. Nap
653. Nap
Harmadszor futott neki a bika, mint aki soha nem akarja feladni, fújtatott, kapart, aztán nekirontott a piros-fehér csíkos hordónak. Az pilleként emelkedett a levegőbe, közel háromszáz kiló vas és fa, repült, aztán két fehér vascső közé szorult, örök időkre beékelődve. A közönség csalódottan hördült fel; többet akartak a pénzükért. Vért, halált kívántak, előtte persze ádáz… Tovább 653. Nap
652. Nap
651. Nap
Vártam három napig, nem tettem semmit, a kő ugyanott volt, mint három hete. Az elszállítására rendelt teherautó kétszer mondta le az időpontot, a kertépítő épp az előbb írt, nem vár tovább, máshonnan fog rendelni. Nem pótolhatatlan ez a kő, máris lecserélték, mégsem akar mozdulni. Az eső elmélyítette az árkot mellette, a fű, amiben feküdt, vizes… Tovább 651. Nap
650. nap
Az élet fája a dombtetőn állt, magányosan, a helyiek nem jártak oda, csak a városból egy újságíró, aki huszonhét éve cikket írt róla. A nő akkor még szkeptikus volt, az egészet szemfényvesztésnek nevezte, a helyi kereskedőket vádolva összejátszással. Aztán történt az az eset, a tragédia, ahogy a falusiak nevezték, az a szerencsétlen baleset, ahol a… Tovább 650. nap