A nap a fák mögött nyugodott le, langyos, őszi szél fújt, a levelek pirosba váltottak, a gyalogúton vastagon állt az avar, hangosan zizzenve fel minden lépésre. János a harmadik körét rótta, a reverendája seprűként igazgatta a földre hullott leveleket, ő a füzérjét morzsolgatva lépkedett, kizárta a külvilágot, és a reggeli utáni beszélgetésen gondolkodott. Az apát… Tovább 649. Nap
Szerző: Horák Árpád
https://www.facebook.com/profile.php?id=100009498305199&fref=ts
648. Nap
Huszonhét évvel ezelőtt történt, akkor, amikor még mindketten vékonyak voltunk, és hittük, hogy bármi lehetséges. Karácsony este volt, a nagyobb szobában kínos renddel, lelkesen - és ízlés nélkül - feldíszített fenyőfával, túl sok ajándékkal a gyerekeknek, és ízetlen, hagyományosnak kinevezett ebéddel. Kifelé fordultunk, mindketten, te is, én is, mutattuk a világnak, hogy felnőttek vagyunk, jómódúak,… Tovább 648. Nap
647. Nap
646. nap
Petúnia. Legalábbis azt hiszem. Nem tudom megjegyezni a nevét. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy petúnia, ami biztos, hogy egynyári virág (ennek nem szóltak, öt éve virágzik az ablakban), és a szabadban kell tartani – szakszóval: ki kell ültetni. Hát ez itt elmaradt, egész évben ontja a piros-rózsaszín virágokat, és a hatalmas leveleit az ablak felé… Tovább 646. nap
645. nap
A talpam égeti a homok, az ujjaim között átszűrődő szemek reszelőként hámlasztják a bőröm, ahogy a víz felé sétálok, este van, a nap már a látóhatár mögött, de a forróság még nem tért nyugovóra. A turisták papucsban vagy egy könnyű szandálban élvezik a tenger felől mindig fújó szelet, csak Greg a napágymanager halad – tempósan… Tovább 645. nap
644. Nap
Nem látom a hidat, nem a két ablakot elválasztó széles fehér műanyag zavar, köd van. A Duna is alig látszik, szokatlan ez április elején, ilyenkor már melegek a reggelek, még Buda magasabban fekvő részein is. A nap homoksárgára festi a ködöt, de áttörni nem tud rajta. Még a harc elején tartunk, végül ő lesz a… Tovább 644. Nap
643. Nap
Jobb oldalról közelített, óvatosan lépkedett a puha talpán, közben a pofájával félretolta a magas, éles szélű füvet, ami elrejtette a tikfa alatt álló antilop elől. Nem volt éhes, nem vadászni indult, de a szél a fa felől fújt, és elárulta a pettyes hátú, kifejlett nőstényt. Ez volt az egyetlen fa a környéken, az elefántok ide… Tovább 643. Nap
Horák Árpád 