Szerző: Horák Árpád

A karma korán reggel csapott vissza a tüskés farkával, és úgy eltalálta Bradet, hogy az métereket repülve egy alumínium ajtónak csapódott. . Brad legalábbis így képzelte el a karmát. Hatalmas sárkánynak, ami magasabb a darunál az építkezésen, és hosszabb, mint négy parkoló autó a ház előtt. A farka meg vastag, hatalmas tüskékkel, és azzal nagyon… Tovább (1925.) A karma →

A fák lombjai között húzott el a hullócsillag. . Karl hét éve festett, és még egy képet sem adott el, amikor a L'Forgest galéria megkereste, hogy kiállítaná a képeit. Nyolc képet választott ki, bevitte őket, de Karen Raing kevesellte, este még elment hozzá, és ötven képet magával vitt. . Lassan csordogáltak a vendégek az első… Tovább (1897.) Látvány →

Joseph hátulról ölelte Barbarát, valami süllő fogására alkalmas hálóról mesélt, Barbara nem figyelt, Barbara boldog volt. A hetedik hónap végén járt, sejtette, hogy előbb jön a baba, a kisszobát már kifestették, Joseph bölcsőt faragott kőrisből és valami furcsa illatú enyvvel ragasztott rá, kis, rózsaszín virágokat. Ez egész olyan volt, mint Joseph lelke. Erős és gyengéd.… Tovább (1888.) Köd 2 →

Joseph tátott szájjal nézte a süteményét. A kék tányér fehérarany széle mellett bíbor málna csík futott a fekete csokigombócig. Joseph a legszebbet választotta, azt, ami neki tetszett, bár narancssárga nem volt benne, a fekete megfogta, kettőt kért, a tó melletti asztalhoz vitte, és áhítattal nézte. Ez nagyon finom lesz. Igazán finom. Isteni. Gyönyörűségesen Isteni. .… Tovább (1888.) Köd →

Farenheit hosszú sétára indult. . Az augusztusi délelőtt volt a kedvence. Lassan csordogáló patak mellett haladt, lassan előre, öles léptekkel, mégis cammogva. Farenheit jelenség volt. Önmaga volt, mindig. Öt évesen lefutotta a maratont. Véletlenül. Tényleg. Félreértette nagyapja szavait. Barna, fürtös hajával szedte a lábait. Hát óra tizenkét perc. Nem világcsúcs. . Nyolc évesen megállított egy… Tovább (1887.) Amikor a nap kisüt →