Lapos, hideg és merev volt a korong, a hangár közepén feküdt, mintha arra várt volna, hogy megvizsgálják, aztán elszállítsák. A kutatók -vírusvédelmi ruhában - úgy közeledtek felé, mint tűzszerészek egy teljesen ismeretlen bombához. Neil is lélegzetvisszafojtva állt a hangár bejáratánál, és körbe körbe nézett, hogy beavatkozzon, ha bármi történik. Arról fogalma sem volt, hogy mi… Tovább 516. nap
Szerző: Horák Árpád
https://www.facebook.com/profile.php?id=100009498305199&fref=ts
515. nap
Hosszú, vékony, fehér csík látszott az égen: mintha felszakadt volna egy sötét szövet. A csikból előtörő nappali fényességet nézte mindenki az utcában. A házuk előtt álltak, a fejüket egy irányba fordítva, és izgatottan talalgatták, mi jelent meg az égbolton a kedvenc hosszú hétvégéjükön. Túl voltak az első sokk némaságán, összevissza beszéltek, mutogattak, olyan hevesen gesztikulálva,… Tovább 515. nap
514. nap
Rajongással nézett fel a férfira, úgy, ahogy csak egy szerelmes nő tud az imádottjára. Neil nem volt sokkal magasabb nála, talán fél fejjel, Missy mégis annyira hátrahajtotta a fejét, mintha az eget nézné. Ez rendben is lett volna: Istennek látta Neilt, és most ugrásra készen várta, hogy végre megszólaljon, mondjon valamit, bármit, és végre a… Tovább 514. nap
513. nap
A nap hátulról sütött, nem vakította el, mégis megállt, hogy meggyőződjön róla: a nő, akire várt, megérkezett. A terminál zsúfolásig megtelt: kilenc gép szállt le egy időben. Mégsem volt nehéz dolga. A piros ballonkabát, a narancssárga bőrönd, amit maga után húzott, és a szintén piros tűsarkú kiemelte a tömegből. Manökenekre jellemző járással, a lábait egy… Tovább 513. nap
512. nap
A szombati piac minden képzeletet felülmúlóan nagy volt. Félmillió vevő forgolódott hajnal óta az árusok között, és az ebédidő közeledtével megindultak a halsütödék felé. A halat még éjszaka pakolta ki a Vercerus, ami rekord fogással kötött ki: negyven tonna friss halat raktak partra. A hajó történetében nem volt még ekkora fogás, és a matrózok, akik… Tovább 512. nap
511. nap
Lassan haladt lefele az ösvényen, és bágyadtan intett oda a sietve távozó nőnek. Megint szembesült azzal, hogy jobban ismeri az embereket önmaguknál, az teljesen értelmetlen összecsapás mégsem zökkentette ki a lelki nyugalmából. Már nem mozgatta a téma, elfogadta, hogy ez van, és úgy sétált a völgyben álló kunyhója felé, hogy közben már az estéjét tervezte.… Tovább 511. nap
510. nap
Körülnézett, aztán a tekintetét egy pontra szegezte. Azt a pontot nézte, ahol a hegy megtört, az emelkedő meredekebbé vált, a vizmosás felett álló fák árnyekában álló két karó között feszülő piros szalag pedig vígan lebegett. Mintha integetne. Hetek óta esett, néhány naponta az eső özönvízszerűvé vált, az orkán erejű szél otthon tartotta az embereket. John… Tovább 510. nap
Horák Árpád 