Szerző: Horák Árpád

Hűségesen követte, le a lépcsőn, aztán ki az utcára. A hátsó kapun mentek ki, a férfi elől, a fekete puli mögötte. Nem közelítette meg a férfit. Ha az megállt, a puli leült, várakozóan felnézett rá, türelmesen várva, hogy újra elinduljon. A férfi egyszer sem nézett a kutyára, pedig érzékelte, hogy ott van. Három hete követte.… Tovább 509. nap →

Az ösvény jobb oldalán sétált a dombtető felé, a sárgából vörösbe váltó levelű bokrok mellett. Kellemes kora őszi idő volt, a nap magasan állt,  megtartva nyári erejét, még égette az arcát, ahogy kiért az árnyékból. Három kocogó kerülte el, amíg a domb másik oldalán lévő lépcsőig ért, és még kettő jött szembe. Hétköznap volt, meglepte… Tovább 508. nap →

Százharmincnyolc kilométer volt hátra, amikor defektet kapott minkét hátsó kereke. Megtámadták: ez volt az első gondolata. Kihúztak az úton keresztbe egy olyan szöges izét, amit a rendőrség használ, ha egy ámokfutót akar elkapni. Kicsit se zavarta, hogy akkor az első gumik miért épek, átkozódva szált ki a kocsiból, bosszúra szomjasan. A nő, aki vele volt,… Tovább 507. nap →

Szorongva fordult körbe, már harmadszor, a sötétség, ami körülvette, magányossá tette. A föld eltakarta a Napot, ott ahol lebegett sötét és hideg volt, és bár a kapszulában meleg volt, annyira, hogy izzadni kezdett a szkafanderében, kellemetlenül érezte magát. Már bánta, hogy elindult. Egy három évig tartó út Clara nélkül, már nagyon rossz ötletnek tűnt. De… Tovább 506. nap →

Lassan tette le a telefont a kanapéra, hátradőlt, a kezében lévő tollat a szájába véve elfordult a nappali ajtaja felé. Egy felületes szemlélőnek tétovának tűntek volna a mozdulatai, bár erről szó sem volt. Feszülten figyelt, minden mozdulata koncentrált volt és pontos. Fontos volt ez a beszélgetés: olyan beszélgetés volt, ami a jövőt dönti el. Felállt,… Tovább 505. nap →