Szerző: Horák Árpád

Kibó az ölében feküdt, esetlen kutyapózban, és a füle a hátára lógott, ahogy felrántotta a fejét Dorka felé. A kedvenc pózuk volt ez, ébredés után Dorka leült az ágy elé a kék szőnyegre, és Kibó szőrébe túrt, a rövid fényes szőrébe, a forró bőre felett. Kibó magyar vizslaként élt japán névvel abban a bakonyi faluban,… Tovább (925.) Dorka →

Hét év hat hónap telt el a kísérlet óta. Sikeresnek nyilvánították, az aktákat megkapták az illetékesek a minisztériumban, iktatták őket, aztán a kormányváltással feledésbe merülő ügyek közé került. Gábor Dénes - nem az a Gábor Dénes - újságíró követte néhány évig a történéseket, mert arra számított, hogy a titkosítás feloldása után érdekes cikk lehet belőle,… Tovább 923. nap →

Hosszú, lapos, forró köveket sodort partra a víz, néhány tengeri sünnel meg barna algakupacokkal. Tipikus vihar utáni látvány volt, mint Carry néni a Kalózház előtt reggel hétkor, részegen. A komp nem indult el már három napja, a két tucat turista meg a félszigeten rekedt, és egyiknek sem jutott eszébe, hogy a hágón át, négyszáz kilométert… Tovább 922. nap →

Újra vagy. Kinyitod a szemed, végignézel az Atlanti óceán laposan kúszó hullámai felett lenyugvó nap utolsó narancssárga sugarain, szeplőid lüktetnek és várod az estét. Elég ez. Szépséged lágy, vonz, meg akarlak érinteni, a hajadba túrnék, félve, hogy a pillanatot nem tudom reggelig nyújtani, amikor álmosan, lustán ölelsz, és magadat felkínálva nyúlsz el az ágyon, én… Tovább (921.) Újra →