Szerző: Horák Árpád

Csendesen folyt a patak a völgy északi végénél, megnyugodott,miután az éles sziklákon lerohat a mélybe. Ez az egy patak tartott csak észak felé, mint egy renitens diák, az Eger is dél felé vitte az őszi lombot, egészen a Dunáig. Szerda volt, a hét közepe, egy utolsó kellemes őszi nap, az almák már a pincében voltak,… Tovább 915. nap →

Hat nappal advent utolsó vasárnapja előtt került kórházba, nem akut problémával, hanem egy három hetes rehabilitációs program keretében. Gyógytornát írt fel neki az orvos, és ebben a szerencsétlen időszakban, karácsony és szilveszter között, a nagy rokonlátogatások időszakában kellett befeküdnie. Fred néhány hete nyílt ki, és azóta csillogó barna szemmel nézte a világot, közben annyi barátot… Tovább 914. nap →

Szálkás izomzatú, beesett arcú férfi állt a bolt előtt, a fogyatékosok jellegzetes, ferde tartásával. Mintha gerincferdülése lenne. Kancsal, mélykék szeme volt, a haja erős szálú, egyenes, a világosbarna és a szőke között. A vásárlók nem törődtek vele, kikerülték, mint a szemeteshez kikötött kutyákat, nem is emelték fel a fejüket, hogy jobban megnézzék, mentek tovább, ki… Tovább 913. nap →

Karl a tartomány harmadik legnagyobb városában élt a születése óta, és most, hogy vidékre kellett utaznia, úgy érezte, hogy szabad lett, igazi paraszt, földtúró, egy igaz ember a természet ölén. Az Iphonját otthon hagyta, nem akarta a Messengert, meg a Vibert és Juliát sem akarta. Két hete ismerte meg a lányt, egy gyors Tinderes estének… Tovább 911. nap →