A rózsa fehér volt, zölddel és narancssárga kreppapírral. Egy komoly csokor benyomását keltette, annak ellenére, hogy egy szál virág volt a zöldek közepén. A virágkötő elégedetten nyújtotta át a férfinek, magabiztosan mosolyogva, azt közvetítve a világ felé, hogy ez a csokor bizony fantasztikus lett. A férfi is elégedett volt. Kilépett a bolt ajtaján, és a… Tovább 474. nap
Szerző: Horák Árpád
https://www.facebook.com/profile.php?id=100009498305199&fref=ts
473. nap
Visszavonult, szinte azonnal. A második kérdésre még válaszolt, aztán úgy tűnt el az éterben, ahogy jött: nyom nélkül. A kommunikációjában a tények ütötték az állításait; ez hiányos önismeretre utalt. Persze a másik oldalon is volt egy kis túlzás: határokat feszegető mértékű volt a kérdésözön. A nő viszont ott maradt az ezer színű ruhájában, az elegáns… Tovább 473. nap
472. nap
A hideg pohárra lecsapódott pára és a sör együtt folyott végig az állán, ahogy a poharat vadul megdöntötte. A poharat az asztalra csapta, egy dühödt mozdulattal letörölte az arcáról a vizes sört, és egyre erősödő hangerővel magyarázta tovább, hogy milyennek is tartották a többiek Kevint. A sunyi és az ostoba szó többször is elhangzott, nem… Tovább 472. nap
(471.) A lámpa 3. befejező rész
A sima műanyag kábelen csúsztatta végig a kezét, egészen a konnektorig. Nem értette: a lámpa áram alatt van, a kapcsoló működik. Mégis az izzó ment tönkre? Visszacsúsztatta a kezét a búráig, hogy kitapintsa a hosszúkás, energiatakarékos ledet. Ahogy eléri, csavar egyet a hideg üvegen; egy hagyományos izzó már égetné a bőrét. Két csavarás, semmi eredmény.… Tovább (471.) A lámpa 3. befejező rész
(470.) A lámpa 2. rész
Mozdulatlanná dermedt a hangtól, ami egy felfújt papírzacskó kidurranására emlékeztette. Fülelt a sötétben: a hang jobbról jött, nem a lámpa felől. Behúnyta a szemét, hogy kiélesítse az érzékszerveit; feleslegesen. A jobbról jövő hang egyre hangosabb kaparászássá változott, egyre vadabb, már-már dühödt harccá valamivel. Aztán a teljes csend. Látta a lelki szemei előtt a padlásról a… Tovább (470.) A lámpa 2. rész
(469.) A lámpa 1. rész
Égett szag csapta meg az orrát, de nem hagyta abba rajzolást. Épp az oroszlán sörényénél tartott. Elmerült a rajzban: lendületesen mozgatta a filcet. Amikor a szag másodszor is elérte, akkor is csak oldalra fordította a fejét, és eltorzította a száját, bosszúsan, amiért az imént eloltott gyertya kanóca még mindig izzik a hálószobában. A következő szaghullámnál… Tovább (469.) A lámpa 1. rész
468. nap
Nem felejthetjük el, honnan jöttünk. Magunkban hordozzuk a múltunkat: őseink minden történetét. És el kell mesélni ezeket a történeteket a gyerekeinknek, abban a reményben, hogy a történet, ami bennünk él, bennük él majd tovább. Mert amelyik történetet elmeséljük, azt nem felejtjük el. Az átalakul valami mássá: annak emlékévé, akik voltunk. És annak ígéretévé, akivé válhatunk.
Horák Árpád 