Szerző: Horák Árpád

Storph huszonnégy évesen lett orvos. A vér speciális alkalmazkodóképességét kutatta, három egyetemmel és a Fourtunit Klinikával egy közös projektben. Csak szórakozásból fogadtak. A sdec hetedik alszámának mutációs ciklusát tették meg, fejenként ezer dollárral. A három dékán összedobott egy háromszázezer dolláros díjat a három tizedesjegyig történő pontosságra. Pont nulla esély volt rá, hogy bárki eltalálja. Egy… Tovább (1696.) Ölel az eső →

Madeline-t Josh Umberto hívta meg, aki az aláírása végére rendre odabiggyesztette az Eco-t is - ilyen ember volt Josh. Nem Madeline volt az egyetlen, aki nem kedvelte. . Három héttel később Madeline megismerte Larcin-t. A parton sétált, megállt egy parkoló autó mellett, Larcin odalépett hozzá, és egy sasról kezdett beszélni, ami kétszáz kilométert is repül… Tovább (1688.) Kolibri 2 →

Három nagyméretű virág állt színes cserépben a komódon. Madeline előtte ült fekete, vastag karimás, elegáns kalapban. A kalap eltakarta gyönyörű, szőke haját. A haja rövidre volt vágva, mégis dúsnak hatott, és csodás élettel töltötte meg Madeline-t. A sherry csiszolt kristálypohárban érkezett. Olyan volt az este, mint fák között vonattal száguldani. Friss volt, pergős, és volt… Tovább (1687.) Kolibri →

Short Fitzgerald Rant három éven át nyert a Prime Gorl-on. A negyedik évben, két nappal a verseny előtt, újságírói kérdésre elmondta, hogy ő az egyértelmű esélyes abban az évben is. Mert ő a legjobb. . Az volt. . A verseny reggel hét harminckor kezdődött, Short délben már az Abby's-ben ünnepelt. . Short lánya, Sarah, nem… Tovább (1682.) Gőg →

A holdnaptár negyedik hetének harmadik napján járunk. Ma. . A holdat fátyolos udvar veszi körül, egy sárgás-fehér fényű kör, elmosódó széllel. Rózsaszín is van benne, az a fajta, ami közelebb áll a fehérhez, mégis bajossá tesz mindent: ruhát, képet, arcot, bútort. . . Cloe Morgen Droft nyolcvanhét fotót publikált a francia Le Gotdens-ben ezerkilencszáznyolcvanhétben. Kétezertizenegyben… Tovább (1674.) Csutorás testvérek Kft →

Jean-Luc egy éve nem járt a belvárosi lakásában. A vidéki élet, nos, nem volt neki való. Visszavágyott. . Megtorpant az ajtóban. Az emlékek. Azok bizony előjöttek. . A lakás északi oldalán erkély nézett le a városra. Jean-Luc kisétált a széléig, végigsimított a virágokon, és megállt. Két éve állította a sarokba a jakuzzit. A víz. Amikor… Tovább (1671.) Tele szellemekkel →