(1708.) Távoli hegyeken

Köd üli meg a völgyet, hogy tudjuk, tél van, hideg, nyirkos tél, a napsütés csak néha elég – akkor is kevésre.

Hó a hegyek ormán, hó és jég, mindig ott van, háromezer méter, ott van az, hogy a szemedbe verje az ébredést és hogy napszemüveg nélkül ne indulj sehova – pont, mint nyáron.

De nincs nyár, tél van, tél közepe, erős a szél, tépi a kabátokat: minek jöttél ki a meleg szobából ebbe a ködbe?

.

Van az az ok, amikor indulsz.

.

Lassan süllyed lefelé benned, hogy ott legyen, ahol a helye van, és a szíved jól mutassa az utat a fejednek.

.

Carl Widegassen Dorff tudta ezt, írta a könyveket, sorban írta őket, hogy legyen rend, azt akarta, mindenkiben, aztán a világban is. Meg azon túl is.

De hát rend van.

.

Csak nem látszik a ködtől.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s