Köd üli meg a völgyet, hogy tudjuk, tél van, hideg, nyirkos tél, a napsütés csak néha elég – akkor is kevésre.
Hó a hegyek ormán, hó és jég, mindig ott van, háromezer méter, ott van az, hogy a szemedbe verje az ébredést és hogy napszemüveg nélkül ne indulj sehova – pont, mint nyáron.
De nincs nyár, tél van, tél közepe, erős a szél, tépi a kabátokat: minek jöttél ki a meleg szobából ebbe a ködbe?
.
Van az az ok, amikor indulsz.
.
Lassan süllyed lefelé benned, hogy ott legyen, ahol a helye van, és a szíved jól mutassa az utat a fejednek.
.
Carl Widegassen Dorff tudta ezt, írta a könyveket, sorban írta őket, hogy legyen rend, azt akarta, mindenkiben, aztán a világban is. Meg azon túl is.
De hát rend van.
.
Csak nem látszik a ködtől.
Horák Árpád 