Szerző: Horák Árpád

Tejföllel. És fehér kenyérrel. . Matthias nem volt hajlandó enni. A tea tejjel az ok volt neki. Lea dupla adagot kért, bár előtte felhívta az orvos ismerősét, és íratott valamit az epéjére. Huge John csak piszmogott vele. Judit sok tejföllel ette, jóízűen, mosolyogva, közben dicsérte az illatát és a szakácsot. A Philios ikrek megették. Egy… Tovább (1535.) Kolbászos lecsó →

John Armistad átvette a harmadik olimpiai aranyérmét. Száz méter síkfutás, kétszáz méter síkfutás, távolugrás. Nyugodtan állt a riporter előtt. Sokadik interjú. Kiintett a lelátóra a barátnőjének. - Mit üzen azoknak, akik olimpiai bajnokok akarnak lenni? - Írt nekem egy kislány európából. Mildred Downe. Azt írta, nagy futó akar lenni. De ő egy kis faluban él,… Tovább (1534.) A siker titka →

Az ablak előtt állt, és az udvart nézte. Nem húzta el a függönyt, a szeme összeszűkült, a válla előre esett - nem érezte jól magát. Eve mondta neki, hogy ez lesz. Hogy gyors lesz és könnyű. Utálta, hogy igaza van. . A harmadik sor legvégén találta meg az ajándékot. Már lemondott róla, bemegy majd a… Tovább (1534.) Három nap →

  Belül érezte, hogy becsapják. Nem tudta, hogy mást hall, mint a valóság, de a hamisság átütötte a lelkét átszövő hálót, és a nyaka hátrarándult. Bizonytalanság. Kételkedni kezdett a másikban. Néha önmagában. Valami nem volt rendben, valami nem volt kerek. Talán vele van baj, gondolta. Vagy a másikkal. Nem volt kiút. Az az igazság kimondása… Tovább (1533.) Csak az égen →

Vörös hullámos haja volt, igazi bozont, a férfiak felfigyeltek rá, a nők irigyelték, a fodrászok meg istenítették. Azt mesélték neki, hogy az anyai dédanyjától örökölte, ő egy igazi boszorkány volt, kiszámíthatatlan, vad és erős. És aranyból volt a szíve. A helyi elöljáró és a gazdag kocsmáros is kinézte magának, de ő húsz évesen hajóra szállt,… Tovább (1533.) Cápa →