Szerző: Horák Árpád

Péntek nem az a Péntek volt, nem Robinson Pénteke, Péntek lány volt, olajos barna bőrrel és olyan fekete szemmel, amilyet Anatol még soha nem látott. Péntek csak hetente egyszer járt a Wordwood's-ba, akkor is csak kémia faktra, az orvosi egyetemre készült, hogy aztán Afrikába menjen árva gyerekeket gyógyítani. Anatol Fredtől hallotta ezt, meg azt, hogy… Tovább (1423.) Péntek →

Erős hidegfront érte el a várost, és megrekedt a hegyek között. Tíz fokot esett a hőmérséklet, a tavaszra még várni kellett, az ibolyák szégyenlősen bújtak meg a fűszálak között, a feszültség egyre nőtt, türelem sehol, a mélyben rejtőző félelmeink meg remegővé változtatták az izmainkat. Így kezdődött a hét. Kereséssel. Kerestük az okokat, a magyarázatot tetteinkre,… Tovább (1423.) Front →

Három felhasználónevet és hat jelszót adott meg. Mindegyikben szerepelt a magas szó, mindig számokkal kiegészítve. Január hetedikén törték fel a fiókját. Hét üzenetet küldtek a nevében egy kormányzati oldalra. A belbiztonság a munkahelyéről vitte el, órákig faggatták, aztán elengedték. Úgy gondolta, hogy ezzel az ügy lezárult. . Három hónappal később új kolléga érkezett a céghez.… Tovább (1422.) Magas →

Alexandra mondta egyszer, hogy ha nagyon vár valamire, akkor leáll az élete. És csak figyel. A hetedik hónapban volt akkor. Zavarta ez. A leállás. A mindennapokat akarta, belemosolyogni a napsütésbe, hideg kakaót inni reggel és álmosan nyújtózva ébredni. Nem várni, hogy benyit az élet az ajtón. . A cég, amit vezetett, két év alatt lett… Tovább (1421.) Léptek az ajtó előtt →