Szerző: Horák Árpád

Rita lassan ereszkedett a vízbe. – Egyenesen előtted vagyok. Martin már a bent volt, de egy felhő eltakarta a holdat. Martin a vízre csapott, a víz kivitte a hangot, Rita erre óvatosan lépett kettőt előre. A tavat nyolc éve mesterségesen hozták létre, és a mezőn, amit elfoglalt, régen fák álltak. Kivágták őket, de a tuskókkal… Tovább (1426.) A tó →

Ewa az ablak előtt állt, a völgyet nézte, szerette azokat a fényeket, mert a karácsonyt juttatták az eszébe. Este tizenegy volt, élt a város, a völgyön végigfutó négysávos egyenes fényei között autók haladtak mindkét irányba, a lámpáik lustán mozogtak, szépen sorban, a völgy túloldalán álló házak ablakai meg bevilágították a hegyoldalt. Az egész olyan volt,… Tovább (1425.) Az ablakban →

Aakanksha. Így hívták. Aakanksha. . Aakanksha ült le Anatol mellé a padra, Indiából jött, azt mondta, bemutatkozott és mosolygott. Egyáltalán nem törte a nyelvet, tökéletesen beszélt, enyhe akcentussal ugyan és lassan, mintha minden szót megfontolna. Anatol imádta, hogy lassan beszél. Bár azt is imádta volna, ha hadar. . Anatolnak húsz perce volt az edzésig, de… Tovább (1424.) Péntek 2 →