Szerző: Horák Árpád

Éhínség. Ragály. Afrika messze van. Chloe Istenhez fordult. És a fekete táskát választotta. Aztán bevágta az ajtót. Chloe nem kért kávét. Sütemény és kóla. És napsütés. Huszonhét hónapja járt ugyanoda. Számolta a napokat. Először. Aztán a hónapokat. Az éveket nem akarta már. Ha látod a hírekben, hogy földrengés volt valahol. Figyelnem kívül kell hagynod. Hogy… Tovább (1312.) Otthagyottak →

Összecsavarta a haját, sminkelt, a hátára feküdt az ágyban, és a plafont bámulta. Túl világos volt. Zaklatott gondolatok nyomták a párnák közé, a haját mégis úgy csavarta, ahogy szokta: kétszer. Aztán a bal válla alá dobta. Mindig így aludt el. A háta közepéig ért a haja. Gesztenyebarna, sötét árnyalatú, dús és erős szálú. A második… Tovább (1311.) Összecsavarta a haját →

A harmadik volt már, mégsem vált könnyebbé - súlyként nehezedett rá az este. Szorította valami a mellkasát. Préselte, virágok szirmát tépve; és lenyomta a mélybe. Már nem volt esélye. Voltak persze érvei. Meg hite, hogy erős; de megcsalta az ítélete önmagában. Karót vágott mellkasába az élet, ő meg... Nos. Nem sikerült neki. Maradni. Van olyan,… Tovább (1307.) A harmadik →

Horst arca eltorzult. Nem tálalta komfortosnak a helyzetet, szabadult volna - de nem tudott. Gyarlónak érezte magát. Olyan embernek, aki nem áll a többiek felett. Döntenie kellett volna, de nem volt rá képes. A helyzet világos volt, nem ez volt a gond. A szíve. Az volt a gond. Szofinak hívták. Már ez szíven ütötte. Aztán… Tovább (1307.) Gyarló vagyok →

Vasárnap volt. Surino ebédet főzött. Száraz volt az idő, kiszívta az emberekből az erőt. Elvitte a vizet belőlük. Gyík pihent a szikla szélén. Surino a hetedik hónapban volt. A keze a hasán pihent. Lassan keverte az ételt. Hús és sárgarépa. Nem volt illata. Semmi illata. A kecskék egy csoportban álltak az itató mellett. Surino az… Tovább (1306.) Fájdalom 2 →