(1307.) A harmadik

A harmadik volt már, mégsem vált könnyebbé – súlyként nehezedett rá az este.

Szorította valami a mellkasát. Préselte, virágok szirmát tépve; és lenyomta a mélybe. Már nem volt esélye. Voltak persze érvei. Meg hite, hogy erős; de megcsalta az ítélete önmagában. Karót vágott mellkasába az élet, ő meg…

Nos.

Nem sikerült neki.

Maradni.

Van olyan, amikor tisztán látunk. Utólag. Azt mondjuk, tudtuk ezt, előre láttuk.

Ez is ilyen volt.

Előre látta mindenki.

Hogy aztán a bölcsességünk a hétköznapokba simulva váljon semmivé.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s