Szerző: Horák Árpád

A gettó hátsó, sötétebb részén nyitottak boltot, egy alföldi kis faluból jöttek, mindent láttak már. És tényleg. Az üzlet kezdett beindulni, két hónap alatt felfutott, a forgalom beállt egy szintre, méghozzá egy olyan szintre, ami felülmúlta a várakozásukat. Tizenkétszeres forgalom. Az alföldi kis falu után, a megyeszékhelyen beindult a bolt, a siker ott kopogtatott az… Tovább (1213.) Toll az udvaron →

A kese kanca tetszett legjobban Aprilnek, megvette, és megszervezte, hogy a következő hétfőn átszállítsák a dobói ménesébe. April maradt még. Megismerkedett egy kazah jogásszal, aki lovakat tenyésztett a Rajna felső folyásánál, és Aprilt megzavarta ez a találkozás. A férfinak szőrös mellkasa és az apjára emlékeztető, erős arccsontja volt. April már akkor megtorpant, amikor először látta.… Tovább (1212.) Lovat Lipicáról →

Kód ereszkedett a völgyre, az a fajta, ami fehéren világit a szürke hajnalokon. A kanadai behúzódott a keresztek közé. Azt gondolta, ott biztonságban lesz. Tévedett. Az éjszaka. Amikor az álmok születnek. A kanadait Jean-Lucanak hívták. A nővér hét órakor ért át a hídon, egy órával a kapuzárás előtt. A bátyjához ment, a látogatás már két… Tovább (1211.) A nővér →

Blacke Lavelly nem volt hollywoodi sztár. Bár a neve kísértetiesen hasonlított egy közepesen ismert színészére, Blacke fafaragásból élt. Nem volt művész, de ügyes keze volt, alakult a keze alatt a fa, pont olyanra, amilyenre Blacke akarta. Szerényen éltek. Susan, Greg és Melody boldognak látszottak, úgy tűnt, elég nekik, ami van. Blacke viszont keveselte. Többet akart… Tovább (1210.) Humusz karácsonyra →