Kategória: .

Alexander sújtott le elsőnek, a vér a kocsma falára fröccsent, és valamiféle absztrakt műalkotást hozott létre. A rendező egyből szólt, hogy álljanak le. Nem a művér miatt. Egy nagyobb lámpa, ami a háttér megvilágításáért felelt, belepukkant a jelenet középébe. Újra kellett venni az egészet. A második asszisztens még mindig nem jött meg. Alexander a bejárat… Tovább (1267.) Ha mindenki úgy tesz, ahogy tenni kell, akkor minden úgy lesz, ahogy lenni kell →

Zöldellő ág hullik a földre, a kert az erdőig ér, te meg ámuló csodálattal szívod magadba a madarak éles ívet vető röptét. Parázs pihen ma a lelked mélyén. Szádban a zeller íze, és nem követed a túl lelkesen közeledbe lopódzó, éles kést mosoly mögé rejtő hamis véreid. Őket a könyvtár múltba vesző álarcát levetők közé… Tovább (1265.) Rajtad keresztül kapcsolódni a mindenséghez →

Soln rángó arccal forgatta a könyvet. Idézetgyűjtemény. Négy évig utazott az ajándék a kolóniáig, és az anyja ezt küldte neki. Egy rohadt idézetgyűjteményt. Kedvtelenül lapozott bele, undorodva az ostoba, észt osztó szavaktól. Nem is tudta, mit várt. Tortát? Tizenkét négyzetméteres apartmanja középén ült, a szőnyegen. Csak úgy tudott leülni, ha felhajtotta az ágyat. A harmadik… Tovább (1264.) Aki oda vágyik, hol száll a galamb, elszalasztja a kincset itt alant →

Ház alapját letenni, hogy stabil legyen amíg kell, őseinket beleásva, örökre - a lelkünkből. Egyszerre fújta el a két kék gyertyát. A kapu meg egyből bezárult. Világosabb lett a körben, a sötét odaát maradt, füstszerű arca eltűnt a nyálkás semmiben, ahogy az ember elképzelné, nyálkásnak, hidegnek, mint a békabőrt, pedig száraz, darabos, pixelnélküli nyomot hagyott… Tovább (1263.) Elhozni a tüzet az Istenektől →