A lépcsőház előtt várta, hogy lejöjjön, és elsétáljanak a parkig. Vagy tovább, ahogy adja az élet. Az első hívás még véletlen volt, bár az ezoterikusok szerint olyan persze nincs. A második viszont már célzott érdeklődés, ez csapott aztán át egy sétára hivásba. Nem laktak egymástól messze, a férfi gyorsan elérte a házat, és nyugodtan várta,… Tovább 504. nap
Kategória: .
(503.) Dóra
Feszülten babrált a ruha pántjával, az belevágott a vállába, piros csíkot hagyva maga után, ahogy félrehúzta. Bosszúsan nézett a tükörbe, visszahúzta a pántot, idegesen dobbantott, lenyunyta a szemét, magában átkozva a napot, aminek sosem szabadott volna eljönnie: a húga előbb megy férjhez, mint ő. Lerántotta a ruha felső részét, egészen a hasáig, azzal a szándékkal,… Tovább (503.) Dóra
(498.) Gyerekcipő
Em a Rathausstrasse Alexanderplatz felőli végén az ipszilon alakban szétnyíló út bal szárnyát választotta, mint minden alkalommal. Nem szerette az új dolgokat, és a meglepetéseket sem. Adela tudta ezt, mégis ide hívta fél négyre, és Em ettől nyugtalan lett. A helyválasztás nyilvánvalóan nem volt véletlen: itt ismerkedtek meg négy éve, azon a csodálatos tavaszi napon,… Tovább (498.) Gyerekcipő
492. nap
A fürdőszoba-ablakból ugrott le, leverve a légfrissítőt, végigfutott az előszobán, be a konyhába, ahol egy szökkenéssel a konyhapulton termett, még egy dobbantás, repült a kéztörlő és egy flakon fertőtlenítőszer. A másik, aki fele akkora volt, lemaradva követte. Igaz, hogy le volt maradva, de a lelkesedését az egész utca halotta: a hangja, valahol a visítás és… Tovább 492. nap
490. nap
Az íróasztala szélére támaszkodott, a monitort nézte, amit megdöntött, hogy az tökéletes szögben álljon. Az aranykeretes szemüvegét előbbre húzta az orrán, a csípőjét megbillentette, a hosszú ujjai végén lévő briliánsan manikűrözött vörös körmeivel úgy dobolt a fán, mint aki robbanni készül. A képen előtte a férje volt egy szőkével. A lány az ölében ült egy… Tovább 490. nap
489. nap
A templom a két falu között, abban a kereszteződésben állt, ahol a vén körtefa is. Egy éve sincs, hogy felépítették, de máris kicsinek bizonyult. A környékbeli parasztok úgy özönlöttek oda vasárnaponként, mintha a püspök aranyat osztott volna. Jean nem értette, mi ez a lelkesedés. Nem kellett dolgoznod, ha templomba mentél - az addig rendben van.… Tovább 489. nap
478. nap
Nem azért ment oda, hogy a tenyere szinte biztosan elérje a fejét. Hátra kellett fordítania a férfi előtt lévő széket, hogy beleülve a szemébe tudjon nézni. A nehéz, fémkeretes szék belevágott a tenyerébe, ahogy megragadta, hogy egy mozdulattal megfordítsa. Ez nem sikerült neki: a szék közel száz kiló volt. A mozdulattól meghúzódott egy izom a… Tovább 478. nap
Horák Árpád 