A rózsa fehér volt, zölddel és narancssárga kreppapírral. Egy komoly csokor benyomását keltette, annak ellenére, hogy egy szál virág volt a zöldek közepén. A virágkötő elégedetten nyújtotta át a férfinek, magabiztosan mosolyogva, azt közvetítve a világ felé, hogy ez a csokor bizony fantasztikus lett. A férfi is elégedett volt. Kilépett a bolt ajtaján, és a… Tovább 474. nap
Kategória: .
468. nap
Nem felejthetjük el, honnan jöttünk. Magunkban hordozzuk a múltunkat: őseink minden történetét. És el kell mesélni ezeket a történeteket a gyerekeinknek, abban a reményben, hogy a történet, ami bennünk él, bennük él majd tovább. Mert amelyik történetet elmeséljük, azt nem felejtjük el. Az átalakul valami mássá: annak emlékévé, akik voltunk. És annak ígéretévé, akivé válhatunk.
464. nap
Jobban szeretett a főbejárat előtti parkban üldögélni, mint végigjárni a megszámlálhatatlanul sok termet. Biztos volt benne, hogy a Festetics grófkisasszonyok is inkább a szökőkút mellett töltötték az idejüket, és itt fogadták a hódolóikat. Ő legalábbis így tett volna. Visszahajolt a köveihez, hogy folytassa a versenyt, de ezúttal a középső ujjával lökött egyet a leghátsón. A… Tovább 464. nap
460. nap
Aranyat őriz a lelked. Ha lelkem kútjába mélyen nézel, aranyat ott is lelhetsz.
457. nap
Megtorpant, és úgy érezte, hogy menekülnie kell: félt. De az egész, csak egy pillanatig tartott; már megszokta a fővárost. A három kismotor, ami centikkel ment el mellette, már az utca végén volt, ő pedig ráfordult a sugárútra, hogy sült halat keressen. Minden munkatársa óva intette az éjszakai sétától: egy európainak ez öngyilkosság. Még örülhet, ha… Tovább 457. nap
451. nap
Már belépéskor felfigyelt rá, és amikor a folyosón rámosolygott, figyelni kezdte. Egy harminc év körüli férfival volt, akinek az arca zavarában kiporosodott: ilyenkor úgy nézett ki, mint egy alkoholista. A távolságtartás és túl elegáns ruha sem tudta a férfit a többiek fölé emelni, a nő viszont, akit figyelt, mégis vele volt. Figyelmes volt vele, már-már… Tovább 451. nap
436. nap
A kávéfőző nem működött. A nő előtte állt, és bizonytalanul nézte a villogó piros ledet, és jobbról és balról is alaposan szemügyte vette a gépet. Aztán egy sóhajjal a hűvös márványpultra támaszkodott, és fújt egyet, hogy az arcába hulló szőkésbarna haja ne csiklandozza tovább az arcát. Dühösnek kellett volna lennie: késésben volt, a főnöke ma… Tovább 436. nap
Horák Árpád 