468. nap

Nem felejthetjük el, honnan jöttünk. Magunkban hordozzuk a múltunkat: őseink minden történetét. És el kell mesélni ezeket a történeteket a gyerekeinknek, abban a reményben, hogy a történet, ami bennünk él, bennük él majd tovább. Mert amelyik történetet elmeséljük, azt nem felejtjük el. Az átalakul valami mássá: annak emlékévé, akik voltunk. És annak ígéretévé, akivé válhatunk.

Kategória: .

464. nap

Jobban szeretett a főbejárat előtti parkban üldögélni, mint végigjárni a megszámlálhatatlanul sok termet. Biztos volt benne, hogy a Festetics grófkisasszonyok is inkább a szökőkút mellett töltötték az idejüket, és itt fogadták a hódolóikat. Ő legalábbis így tett volna. Visszahajolt a köveihez, hogy folytassa a versenyt, de ezúttal a középső ujjával lökött egyet a leghátsón. A… Tovább 464. nap

Kategória: .

457. nap

Megtorpant, és úgy érezte, hogy menekülnie kell: félt. De az egész, csak egy pillanatig tartott; már megszokta a fővárost. A három kismotor, ami centikkel ment el mellette, már az utca végén volt, ő pedig ráfordult a sugárútra, hogy sült halat keressen. Minden munkatársa óva intette az éjszakai sétától: egy európainak ez öngyilkosság. Még örülhet, ha… Tovább 457. nap

451. nap

Már belépéskor felfigyelt rá, és amikor a folyosón rámosolygott, figyelni kezdte. Egy harminc év körüli férfival volt, akinek az arca zavarában kiporosodott: ilyenkor úgy nézett ki, mint egy alkoholista. A távolságtartás és túl elegáns ruha sem tudta a férfit a többiek fölé emelni, a nő viszont, akit figyelt, mégis vele volt. Figyelmes volt vele, már-már… Tovább 451. nap

Kategória: .