Kategória: .

Kitágult pupilla, felfele meredő fülek és feszülő izmok. Kezdődik. Felpúpozott hát és bakkecske ugrás. Második fokozat. A kábát letépése a fogasról. Haladó fokozat. Mindent megtámadni, ami mozog. Alap. Mindent megtámadni, azt is, ami nem mozog. Mester fokozat. Hajnali háromtól félóránként fölébreszteni. Kiakasztó fokozat. Nappal aludni, éjjel rodeózni. Alap. Úgy aludni, hogy közben a mellettem alvóba… Tovább (1591.) Dinkulás →

A nyúl nem hagyta abba a rágcsálást, látta a rókát, látta, ahogy oson felé, de nem futott el, várt. A róka a harmadik vadászatán már eredményt akart, éhes volt húsra és sikerre. A nyúl úgy rúgta orrba, hogy megszédült. Már harapásra nyitotta a pofáját, a nyúl nyakára akart fogni, amikor a rúgást kapta, szédölögve ült… Tovább (1591.) A nyúl és a róka →

Shue nézte a képeket, és dühös lett. A képek arra emlékeztették, ami elmúlt, és szép volt. Különösen az a narancssárga árnyalatú absztrakt a fém nyúl mögött a sarokban. Fél órája zárt be, de nem tudott elindulni. Valami ott tartotta, utálta azt a valamit, csinálnia kellene valamit, ami enyhülést hoz, de a próbálkozásai sorra kudarcba fulladtak,… Tovább (1591.) Galéria →

Milyen ember az, aki atyái hitét eldobja, csak hogy oltár elé vezethesse fekete öltönyben fehér ruhás menyasszonyát? . Joe Bolden Knight végigsimított a fogantyúkon, és megállt. A garázskaput már felnyitotta, az utca még pihent, a nap sem kelt fel, az újságkihordó csak ötven perc múlva indul - ezek voltak Joe pillanatai. Csend volt. Nem azért,… Tovább (1591.) Atyáink hite →

Emlékek között autózom. Az út visz arra, nem én megyek. Fák, a táj, egy falu és a balra fordulások emléke. Egy lejtő. Egy kút. A nádat levágták. Így legalább látni a tavat. . Színek. Meghatározhatatlan szinek. Mályva, rózsaszín és barack. A nap tud ilyet. . És piros. . Oldalak egy könyvben. Jel az ajtó fölött.… Tovább (1587.) Veled villan →