426. nap

A táska füle vékony csíkká vált, és élesen a bőrébe vágott, annak ellenére, hogy a súly, ami a táskában volt, még csekélynek is alig volt nevezhető. Csak egy pillanatra nézett le a kezére, jelezve az agyának, hogy érzi a fájdalmat, aztán már felemelt tekintettel lépett fel a sövények közé, a gyalogútra. A szemét végig a… Tovább 426. nap

425. nap

Egy nappal előbb jött el a holdtölte, mint ahogy várta. Értetlenül nézett körbe a kunyhójában, és egy erőteljes mozdulattal lelökte a válláról a köpenyt, amit csak a szertartásokon használt. A vastag anyagból készült, díszes, nehéz köpeny tompa puffanással ért földet, kisebb porfelhőt gerjesztve, és egy fekvő alakot formálva elterült a padlón. - Egy nappal előbb… Tovább 425. nap

424. nap

Bár hallotta a boldogan sivítozó gyerekek meztelen talpának csattanását a vizes agyagon, a szeme a semmibe révedt, és Emesére gondolt. A lányának ez túl nagy teher. A fejedelem és egy titokban tartott találkozó, egy olyan feladattal, amit még ő sem ért. Mi az, hogy majd egyesülnek, ha eljön az ideje? És addig? A fejedelem azt… Tovább 424. nap

423. nap

A lánc nem akart beakadni: két szem túl szorosan illeszkedett, így a harmadikat már nem lehetett belefűzni. Mindketten emelték és tartották egyszerre, hogy könnyebb legyen, mégsem sikerült. A magasabb, kopaszodó férfi szemében újra megjelent a félelem. A vele szemben álló lehajtotta a fejét, és a szívébe költöző kellemetlen érzés ellenére is vidámmak mutatta magát. Ez… Tovább 423. nap

422. nap

Elgondolkodva gyűrögette a ruhája ujját, a szája szélét beharapta, és lassan ringatta magát. Se egy felnőtt férfihez, se egy apához nem illett ez a viselkedés, de a közösség elismert tagjaként bármit megtehetett: még azt is, kimutassa a lánya iránt érzett szeretetét. Senki nem reagált arra, amit csinált. A rangban messze felette álló, a közvetlenül a… Tovább 422. nap