(981.) Rebecca 6

Rebecca. A neved feltölt, elrepít, és a szépség birodalmába kerülve tükröződsz bennem vissza, reggeli fénysugárként. Nézem az arcod, a szívem tele, az ölembe vonnálak; örökre. Te értesz és akarsz. Szemben családdal, szemben barátokkal, meg a világgal persze; benne önmagaddal és velem. Szerelmes vagyok beléd. Tudod.

979. nap

Nem ment át a hallon, kikerülte, hátul, a kis, csupaablak szobán át érte el az ajtót. A húszas években épült a bérház, öt szoba hall, több mint százhúsz négyzetméter és nagy belmagasság. Péter szeretett itt lakni, szerette a belvárost, a nagyáruházat a téren és a kis zöldségest a mellékutcában. Egy vizsla is lakott vele, Kinga… Tovább 979. nap

978. nap

Frank, a vizsla, és a legújabb jövevény a háznál, együtt aludtak az eresz alatt. A kiscicának még nem volt neve, két napja érkezett, és hagyta, hogy Frank örökbe fogadja. Az eső elől húzódtak védett helyre, a kiscica felmászott Frank hátára, közben belevájta a karmait, Frank barna szőrén ilyenkor végigfutott egy hullám, de tűrt hősiesen, megvárta,… Tovább 978. nap