Horák Árpád

Ha a csillagokra nézek, az őseimet látom. Sátrat emel fölénk a boldogság, hogy megóvja a pillanatok fényesen visszapattanó gömbjeit. Tudod. Amiket a nevetésed tölt meg pirossal. Nem elég a TV, túl sok a reklám, a filmek nem hozzák élénk az összesimuló ölelések ismerős illatát. Egyedül vagyunk a pláza középén is, nem tűnik fontosnak a folyton… Tovább (1251.) Ki őrzi az álmainkat? →

A szürke a feketével a szarkán harmonizál. A húsos levelek gyakran szőrösek. A szőrök puhák, nem bökik meg az ujjad, ha hozzá érsz. Minél vastagabb egy levél, annál kevesebb széndioxidot vesz fel. Ez tudományos tény. A kézirattekercs formájú, duplacsokis desszert nem ízlett Jarennek. Prekoncepciója volt a bolti, csomagolt sütemények tartósítószer tartalmát illetően. Ha beleharapott, érezte… Tovább (1251.) Harmónia →

Pillangó röptének örülni, mámorosan, lelkesen, nem lopva semmit, időt sem a másiktól - így kell élni. Adni, ha kérnek, akkor adni, ha kérnek, nem önmagadért, és nem csalódni akkor, ha mást kapsz, mint amit vártál - így kell élni. Ez szemben van szülőkkel, irigyekkel, lemondva felépített dolgok részeiről, úgy lehet bátran boldognak lenni. Egy embert… Tovább (1251.) Kivételesek →