Vártam három napig, nem tettem semmit, a kő ugyanott volt, mint három hete. Az elszállítására rendelt teherautó kétszer mondta le az időpontot, a kertépítő épp az előbb írt, nem vár tovább, máshonnan fog rendelni. Nem pótolhatatlan ez a kő, máris lecserélték, mégsem akar mozdulni. Az eső elmélyítette az árkot mellette, a fű, amiben feküdt, vizes… Tovább 651. Nap
650. nap
Az élet fája a dombtetőn állt, magányosan, a helyiek nem jártak oda, csak a városból egy újságíró, aki huszonhét éve cikket írt róla. A nő akkor még szkeptikus volt, az egészet szemfényvesztésnek nevezte, a helyi kereskedőket vádolva összejátszással. Aztán történt az az eset, a tragédia, ahogy a falusiak nevezték, az a szerencsétlen baleset, ahol a… Tovább 650. nap
649. Nap
A nap a fák mögött nyugodott le, langyos, őszi szél fújt, a levelek pirosba váltottak, a gyalogúton vastagon állt az avar, hangosan zizzenve fel minden lépésre. János a harmadik körét rótta, a reverendája seprűként igazgatta a földre hullott leveleket, ő a füzérjét morzsolgatva lépkedett, kizárta a külvilágot, és a reggeli utáni beszélgetésen gondolkodott. Az apát… Tovább 649. Nap
648. Nap
Huszonhét évvel ezelőtt történt, akkor, amikor még mindketten vékonyak voltunk, és hittük, hogy bármi lehetséges. Karácsony este volt, a nagyobb szobában kínos renddel, lelkesen - és ízlés nélkül - feldíszített fenyőfával, túl sok ajándékkal a gyerekeknek, és ízetlen, hagyományosnak kinevezett ebéddel. Kifelé fordultunk, mindketten, te is, én is, mutattuk a világnak, hogy felnőttek vagyunk, jómódúak,… Tovább 648. Nap
Horák Árpád 