A hold fénye éles árnyékot vetett a ritkásan álló fák között, megtartva valamit a nappal zöldjéből, és bár alig múlt éjfél, a zenekar máris rákezdett. A mocsár a nap melegét barátságosan bugyogó gázokként adta vissza, dalolt, mintha ünnepelne; legalábbis a királyt várná. Puffogott és bugyogott, vidáman, magához csalogatva az erdő állatait egy éjszakai wellnessre. Egy… Tovább 631. nap
630. nap
– Látja ezt, katona? – Mit, uram? Az uralkodó nem fordult a mellette álló fia felé, a szeme a bolygó közepén örvénylő antracit hullámokat kutatta. Tudni akarta, mi az, amire még fel kell készülnie, hogy megóvja a kolóniát. A meteoreső felkorbácsolta a tengert, cunamikat indítva el a part felé, nagy károkat okozva emberben és kupolában… Tovább 630. nap
629. Nap
– Látod, fiam? – Mire gondolsz, apám? A fáraó nem fordult felé. A fia mellette állt, de ő csak a Nílus sárgán hömpölygő vizét látta, az iszapot, amit a medréből kilépő folyó az épülő palota előtt terített le, mint élő szövetet, ami elhal, és megkeményedik a napon. Három hete tartott az áradás, temérdek aranyat felemésztve,… Tovább 629. Nap
628. nap
A mókus menekült, mintha vadászt látott volna, a fiú, bal kezével a lány fenekén, unottan sétált felé. Talán egy kővel akarta megdobni, csak hogy szórakozzon, vagy egy ágat akart dobni felé, hogy elriassza. Az őszi nap erőtlen sugarai nem melegítették fel a lelküket. Sötétben maradtak, mint az árnyékot adó fa odvában rejtőző kígyó, hivalkodásukkal próbáltak… Tovább 628. nap
627. nap
Az őszi nap utolsó, még erős sugarai sötétzöldre festették a sétányt. Az apró kavicsos út, a beton szegély, a kovácsoltvas padok várták őket. Örömet akartak okozni nekik, visszaidézve a jó időt. A park közepén jártak, a tó bal oldalán, a régi körhintánál, amikor a fiú keze a lány fenekére csúszott, magabiztosan, birtoklóan, de szeretettel. A… Tovább 627. nap
Horák Árpád 