Az ablak nagyítóként erősítette fel a déli nap sugarait, a klíma hiánya elviselhetetlenné vált, izzadság szaga keveredett az álló porral. És még alig kezdődött el a nap. A börtönablaknak tűnő, elérhetetlen ablak a semmibe nézett, a bordó, kopott szőnyeg talán valami hibát takart az évtizedes parkettán, – más célja nem lehetett. Nem volt szép, a… Tovább 626.nap
625.nap
A régi, – még – fából készült lambéria világosbarnára halványult a déli napsütésben, a kopott, bordó szőnyeg, mintha búcsút intett volna, mielőtt elrepül, keletre, arannyal telezsúfolt bazárok közt megbújó kis szőnyegboltjába: ahol született. Az ablakra csíkokat festett az utca pora, Dalit idézve meg, festménnyé változva, a távolodó falak elérhetetlenné tették a plafont, az ajtó meg… Tovább 625.nap
624. nap
Nem áll fel, pedig tudja, hogy kellene. Nem áll fel, igazi harcos ő, ide is győzni jött, most is harcol. Soha nem adja fel, inkább oldalra néz, és tetteti az értetlent, a végsőkig kivárva akarja mutatni az erejét, mint az előző szünetben is, amikor a vezér körül sündörgött – tudatában a formás fenekének –, nem… Tovább 624. nap
623. Nap
Nem áll fel tudja hogy kellene de nem áll fel igazi harcos ő ide is győzni jött most is harcol soha nem adja fel inkább oldalra néz tetteti az értetlent a végsőkig kivár mutatni akarja az erejét mint az előző szünetben is amikor a vezér körül sündörgött tudatában a formás fenekének nem tudva mit gondolnak… Tovább 623. Nap
622. Nap
Párás szemmel nézett ki oldalra, már a reggel is rosszul kezdődött, és mire elérte az autópálya lehajtót, már háromszor felhúzta magát. Herb nem számított nehéz napra, az út a munkatársaival inkább tűnt kirándulásnak, délutánra edzést tervezett, aztán tovább akarta faragni a hajóját, ami már hétszázhuszonkét napja készült. Amikor először kirázta a hideg, akkor merült fel… Tovább 622. Nap
Horák Árpád 