Ez már a második volt, Martin mégis ugyanúgy megijedt, mint először. A csattanás és villanás egyszerre, amire ébredt, az agyából jött, felébresztette és megdermesztette. Mint egy villanykörte, robbant szét az agya, a szemén kiáramló fehér fény lézerként világította meg a szobát. Mozdulatlan maradt, rettegve pislogott a redőnyök felé, nem szabadulva a gondolattól, hogy még egy,… Tovább 621. nap
620. nap
A másik oldal szebb volt. Az út másik oldalán álló házak előtt rövidre nyírt, haragoszöld gyep, térkővezett gépkocsi felhajtó és egyen postaládák tették harmonikussá a látványt. Mintautca, gondolta John, kiöntött a tenyerébe egy újabb marék szotyit - Julie már fintotgott volna -, közben levette a műszerfalról a Coca-Colás dobozt, belekortyolt, és sóhajtva a Cadillac vezetőülésébe… Tovább 620. nap
619. nap
Bent van a házban. Az előbb az ablak előtt suhant el. Valami fekete, alaktalan. Egy ember? Már a szobában van. Hogy jött be? Úristen! Menekülnöm kell! Mi ez? Nem tudok mozdulni! Kinyújtja felém a kezét! Hozzám fog érni! El fogja érni a lábam! Hogy jutott be? Az előbb még kint volt. Nyitva az ajtó? Mi… Tovább 619. nap
618. Nap
A csattanás után jött a sivítás, mindig így volt, mikor a golyó gellert kapott. Konrád a fejét sem hajtotta le, a németek három hete lőtték őket, lövés lövés után jött, peregve, kiölve belőle a félelmet. A Gróf úr, ahogy a többiek hívták – a Kordonácz Konrád nevet gúnyolva –, unottan piszkálta zsebkésével kivételesen koszos körmét.… Tovább 618. Nap
617. Nap
Nem mondta neki, hogy hülye – bár gondolt rá –, széttárt kézzel nézett körbe az asztalfőről, azzal az arckifejezéssel, hogy miért kell hisztizni, persze három fél pálinka után is még nyugodtan beszélt, a vájtfülüeknek érdektelenül, és amikor körbeért a tekintete, újra elérve a húga férjét, rántott egyet a vállán, a mellette ülő öccséhez fordult, azzal… Tovább 617. Nap
Horák Árpád 