Az év utolsó napja, pont úgy kezdődött, mint azok a napok, amiket később nagyon utál az ember: nagyon jól. Aród boldog mosolya beragyogta a szobát, hogy aztán elfoglalva a házat, a várost és az országot, eljusson egészen az égig. Erősnek érezte magát, és arra kérte az univerzumot (értsd: Istent), hogy tegye őt boldoggá, és vezesse… Tovább (591.) Netsi 9. rész
(590.) Netsi 8. rész
Ahogy távolodott a Karácsony, és közeledett az új év, valami megváltozott Aródban. A kínzó hiányt zavar vette át, a jövő sűrű ködbe burkolózott, és időnként - reményt adva - megmutatta magát. Aród nem örült, a tiszta dolgokat szerette, a rendet, és még valamit, ami nem akart eszébe jutni. ( Egy pszichológus egy szóval sikerélménynek nevezte… Tovább (590.) Netsi 8. rész
(589.) Netsi 7. rész
Aród nem szerette a karácsonyt. Eddig minden évben béke költözött a szívébe, ez a mostani azonban csak szenvedést hozott neki. Az ilyenkor felerősödő érzései a szívét maró hiányt elviselhetetlenné tették, a tehetetlenség dühhé változott át, ( úgy érezte, egy harapással át tudná harapni valaki torkát), az élet apró örömei feletti boldog mosolya helyét átvette a… Tovább (589.) Netsi 7. rész
(588.) Netsi 6. rész
Aztán persze történt valami. A meghívás. A meghívás, amit először csípőből elutasított, de az kezdett egyre vonzóbbá válni. Svédország, ami egy munka, egy utazás, és még valami volt egyszerre (ezt a valamit nem tudta pontosan megfogalmazni. A menekülés szó is eszébe jutott, de ez nagyon nem tetszett neki). Szóval ott volt ez a svéd munka… Tovább (588.) Netsi 6. rész
(587.) Netsi 5. rész
Fantomrezgés. Aród úgy ismerte már ezt a szót, mint gyermek az anyatej ízét. És utálta, egyre jobban utálta (pont, mint a húgát), már annyiszor hozott hamis reményt, egyre csak mélyitve a várakozás fájdalmát, a szívét újra és újra megcsalva. Kifacsarta a várakozás, a szemébe örök szomorúság költözött, a világ beszűkült körülötte, színte teljesen megszűnve. Mint… Tovább (587.) Netsi 5. rész
Horák Árpád 