Horák Árpád

Nem figyelt. Mereven ült, magába zuhanva, és az előző esti veszekedésről beszélt. Visszakérdezett ugyan egy " te hogy vagy "- gyal, de a válaszra már nem figyelt; belesüllyedt egy másik világba. Egy olyan világba, ami csak az övé volt, ahova senki nem léphetett be. Ez volt az, ami megóvta a mindennapoktól. Aztán váratlanul magához tért,… Tovább 571. nap →

Fehér felhők takarták el az eget, az őszbe forduló lombú erdő felett, alig valami kéket hagyva a szemnek. Az ösvényt betakarta az avar, a napsütés - ami már szétkergette a reggeli ködöt -, élesen verődött vissza a színes levelekről. A két domb találkozásánál egy róka keresett menedéket, a völgy felé tartva, elhúzódó éjszakai vadászata végén.… Tovább 570. nap →

Behúzott nyakkal, meggörbült háttal ült a párja mellett, laposan, mereven nézett előre, mint egy megriadt madár. Szárnyaszegettnek tűnt, bár mindenkinek szerelemről és boldogságról beszélt. A fiú talán fél fejjel lehetett magasabb nála, ő is merev volt, testben és lélekben is. A család úgy kerülgette őket, mint az arany szegélyű ünnepi étkészletet. Ők külön világot alkottak,… Tovább 569. nap →

– Hogy érted, hogy bejött a jurtába, apám? – Hogy érteném? Hát, most mondom! Bejött a jurtába, magállt a közepén, a nagy barna szemét végigjáratta rajtunk, mi pedig megtisztelve éreztük magunkat. – Na, de nem lepődtetek meg? Hogy csak úgy bejött? – Neki szabad bejárása van minden jurtába! Oda megy, ahova csak akar! – Hát,… Tovább 568. nap →

- Csak! A szó úgy hatolt belém, mint egy kés, elérve a lelkemet. Fizikai fájdalmat okozott, az arcom összerándult, és elbizonytalanodva a kanapé háttámlájának támaszkodťam. A kezem megrándult az érdes szöveten, a szemem végig az előttem álló, szélesen gesztikulálva beszélő férfin tartottam, várva a folytatást. A téma több vargabetű után, Tolsztojt, a katolikus és buddhista… Tovább 567. nap →