A lány alázatos, már-már rajongó pillantással nézett fel a férfira. A kabát, amit a teremben is viselt, eltakarta - az amúgy tökéletes - alakját. A férfi nem figyelt arra, amit mondott, azon merengett, hogy amikor legutóbb találkoztak, a lány mennyire bedobta magát. A miniszoknya, a feszes felső, egy leheletnyi smink, minden tökéletes volt. Mégis volt… Tovább 576. nap
575. nap
Dühösen vágta földhöz a kalapácsot, kiviharzott a műhelyből, becsapva maga után az ajtót. A fémes csattanás még másodpercekig visszhangzott a hangárban, összekeveredve az olaj szagával. Iant annyira sem érdekelte a dolog, hogy a vállát megrántsa. Visszasétált a géphez, és a szárny alatti burkolat csavarjait kezdte meglazítani. El kellett távolítani a színes külső héjat, hogy hozzáférjen… Tovább 575. nap
574. nap
A rénszarvas bárgyú, szerethető mosollyal ült a fenekén, mint egy kutya, a háromágú, ezüst agancsa vidáman villogott a fején, a vajszínű sál - csak egyszer megkötve - a nyakát átölelve pihent a mellkasán. Az előtte ülő kisfiút figyelte, laposakat pislogott, és láthatóan majd szétvetette a jókedv. Boldog volt. Szerette a karácsonyt, az üldögélést a Mikulás… Tovább 574. nap
573. nap
A hideg harmat jólesett a lábának: a vágott seb még mindig égett, a farmer szárát felhúzva hagyta, hogy körbeölelje hűvös érzés. Mint valami gyógyszer, úgy hatott rá a fű érintése, és bár egy távolabb ülő idősebb nő ostoba arccal bámulta, a jókedv kezdte eluralni, átvéve a reggeli köd helyét a szívében. A park ilyenkor még… Tovább 573. nap
572. nap
Az óriás lehajolt, és felvette a fél hegynyi kenyeret, amit leejtett, ügyet sem vetve a törpék királyának neheztelő krákogására. Már harmadszor esett rá valami a királyság kunyhóira, és ezt az alattvalók igencsak rossz néven vették. A király tudta, hogy várják tőle a megoldást, de hiába törte a fejét, nem jutott eszébe semmi okos. Háborút mégsem… Tovább 572. nap
Horák Árpád 